Bengáli macska
A bengáli macskát először a háziasított macskafélék és az ázsiai leopárdmacska keresztezésével tenyésztették ki, ezzel megteremtve az első keresztezett nőstényeket.
A bengáli macskáról
A bengáli macskák, amelyeket gyakran „kis leopárdokként” ismernek, nagyon szelídek, és szívesen ülnek ölben is,de általában jobban szeretnek játszani, kergetőzni és mászni. A bengáli macskák hűséges társak, és türelmesek más háziállatokkal és gyerekekkel szemben.
Magabiztos és kíváncsi macskák, folyamatosan érdeklődnek. Aktív macskaként fontos biztosítani, hogy sok stimuláció érje őket, lehetőségük legyen a testmozgásra, és hogy a gazdájuk törődjön velük.
Forrás: a World Cat Congress (WCC) által szolgáltatott legfontosabb tények és jellemzők
Fajtajellemzők
- Ország
- Egyesült Államok
- Szőrzet
- Rövid szőrű
- Méretkategória
- Közepes testű
- Átlagos élettartam
- 12–16 év
Magabiztos / Társaságkedvelő / Hangos / Energikus / Játékos
Főbb tények
A fajta eredete
A bengáli macska eredete Dr. Centerwall munkásságáig nyúlik vissza, aki az 1960-as években kutatásai során számos leopárdmacska-hibridet tenyésztett. William Engler állatgondozó aki már évek óta egzotikus macskákkal foglalkozott, 1970-ben két alomnyi kölyökkel rendelkezett, amelyeket leopárdmacskája nemzett.
Engler macskái végül elérték a harmadik generációt, és a fajtát ő nevezte el bengáli macskának. A bengáli macska házimacskaként való elterjedése Jean Mill nevéhez fűződik, ő volt ugyanis, aki a fajtát világszerte ismertté tette.